Sziasztok!^^
No már most szünet lévén, (nincs szünet, de nem vagyok suliban) sok érdekes dolog nem történik velem, így inkább mesélek az életem minden pontjáról egy picurkát,m de inkább csak történeteket!^^ Hm... Mivel kezdjem? Legyen mondjuk a volt drámatanárom, alias Jutka néni története!:D (nem így hívják, no problem)
Annyit kell róla tudni röviden, hogy egy futóbolond. Azt hiszem, ezzel mindent leírtam, de csak hogy ne lebegjen egy hatalmas kérdőjel a fejetek felett, néhány dolgot elmondok részletesebben: Kedvenc színe a narancssárga, és ez bizony a nem éppen mindennapi öltözködésére is kihat. Bő narancs vászonnadrág, narancssárga hajpánt, rojtos narancs póló(?), lukas cipő, narancssárga haj(!), sötét narancs táska... Akár egy őrült hippi, és ismét csak a láncfűrészes példát tudnám felhozni. Azt mondta, ahogy öregedik egyre színesebb. Ha száz éves lesz, valószínűleg egy csillámfaszlámává fog alakulni, és úgy vágtat majd végig a városon Nyan cat dalát énekelve, hogy egy szivárványt húz majd maga után.
Ez még semmi. Olyanokat csináltunk, hogy el sem lehetett képzelni, hogy minekünk épp drámánk van. El kellett mondani, hogy mi a kedvenc színünk, és miért. Hát erre aztán értelmes választ, még ha akarnánk sem tudnánk mondani! azért az, mert tetszik az a szín, basszus... Másik feladat, mondd el, milyen állatra hasonlítasz, és miért! A következő hangzott el Jutka nénje szájából, túlzások nélkül: Én szerintem a kutyára hasonlítok, mert az kedves, aranyos, szeretni való, hűséges, barátságos, és támad hogyha kell, de csak hogyha kell. (azt hiszem, nincs hozzáfűzni valóm)
Voltak bizony még érdekes feladataink! Például játszottunk Szájmon mondját, meg (!)Add át a jókedvedet(!) című játékot. Ismétlem: 7. osztályos tanulók vagyunk.
A tornatermünk egyikéről annyit kell tudni, hogy körbe van ragasztva tükrökkel. Na, már most. Jutka néni kitalálta, hogy legyen három életünk, és aki belenéz a tükörbe, már annak is levesz egy életet, de szinte fizikai képtelenség, hogy ne nézzünk bele! Akinek lejárt a három élete, az 2 percre kiment. Ennyi. Semmi szaktanári, vagy igazolatlan óra, hanem csak két percre kimegy az ajtó elé. No comment...
Mivel ugye az egész iskola számára egy őrült volt a nő, ezért közösen kitaláltuk, hogy az őrületbe kergetjük egyik órán. Így is lett...
Az egész úgy kezdődött, hogy a fiúk alsónadrágban berohantak a teremben, közben énekelték a ,,Vágjál lyukat a kádba" című csodás muzsikát. A tanárnő már itt elég furán nézett ránk, de ami ezután jött... A fiúk táncoltak, énekeltek, nem figyeltek, ugráltak, én meg röhögtem, mint az állat. Főként Kazuma volt a felbujtó. Ő még a tükörképének is csak ezt kiabálta: Jaj, de szép a bajszom! Nos, ez a drámatanárnőt eléggé felidegesítette, és mondta neki, hogy üljön le, mire Kazuma mű sírást tettetve odavánszorgott a szivacsra:
- Jaj, ne! Most kiásom a saját sírom!
- Ne, haragudj ,,Kazuma", de ez iszonyú gyerekes!
- Ne aggódjon, én nem haragszom!
Hát igen... Csak kicsit volt szemtelen.:D De itt még nincs vége a történetnek! Van egy osztálytárs, akit Csabának hívnak, (azaz nem, de ez egy külön történet) és ő ilyen Valdorf iskolába járt, ahol elég furcsa nevelési szokások vannak, plusz ilyen szlovák dalokat tanultak énekelni, és táncolni. Mivel Csaba ezeket megtanította nekünk, drámán is tartottunk egy felettébb hangos bemutatót. Itt már Jutka néni is fogta a fejét, és pakolni is elkezdett, ám előtte engem szidott le a legjobban, miközben én csak röhögtem idióta osztálytársaimon. Az utolsó előtti szava az volt, hogy menjünk fel a terembe. Hangos üvöltözéssel teljesítettük kérését, ott pedig akár a kis angyalok ültünk, és mosolyogtunk. Bejött, és azt mondta, maradjunk csendben. Teljesítettük utolsó kérését, ha már szinte biztosak voltunk a távozásában.:)
Mikor már beszélt az iskolapszichológussal, még Kazuma utánavitte Csaba kulacsát, ,,búcsúajándék" jelzővel, majd egy másik osztálytársam is utánakiabált: Megérdemelte!
Utána megtudtuk, hogy a nyolcadikosok is hasonlóképp jártak el. Persze nem csoda.:) És jogos a kérdés, hogy vajon a tanárok mit szóltak a történtekhez? Hát nem szidtak le, az biztos. Sőt! Örültek annak, hogy Jutka asszony felmondott. Utána Csabával írtunk is egy versikét, amit most le is gépelek nektek: (a narancssárgák az én soraim)
Jutka asszony
Jutka vala dráma órát tarta nálunk, e órát, melyet utáltunk.
De történt egyszer, történt egy gyönyörű csütörtökön,
S e csütörtöki óra így zajlott...
Kazuma üvölt: Szép a bajszom!
Hogy Jutka asszony kiakadjon.
Miharu nevet, le is szidja:
Hogy tehetted, te kis drága?
Csaba táncát mind eljárják,
Jutka fogja a pofáját.
Feladatunk igen nehéz,
Így vonatozunk, s Jutka csak néz.
,,Jaj, felmondok, nem bírom,
Hiszen véges a haragom!"
Kazuma bömböl, ássa sírját,
Többiek ezt röhögve látják.
Jutka mondja: most már elég!
Immár türelmem is véges:
,,Takarodjatok föl az osztálytermetekbe,
Szánalmasak vagytok vala...!"
S mindezek után mi röhögve,
Nevetve takarodunk fel izibe.
S mielőtt még végleg bedobta volna a durcást,
Egy utolsó szót még szólt hozzánk:
,,Maradjatok csendben..."
S ekkor láttuk Jutka asszonyt utoljára,
Azt nem tudom...
Nem állnak meg a diákok,
Jutkának meg csak állatok.
Röhögünk és kiabálunk,
Csak ne legyen már több színjátszónk!
Nem is lesz, hisz elment végre,
A diákok nagy örömére.
Ennyi lenne!^^ Remélem tetszett a mai ,,fejezet" is, ha valami érdekel, azt írjátok le kommentbe!;)
Itt van egyébként a csodás Vágjál lyukat a kádba:
U.i.: Holnap verset kell mondanom ballagáson! Félek! Szurkoljatok!^^
Oreo! Miharu^^