Sziasztok!
Tegnap megint lemaradt a bejegyzés, infóból képet kellett szerkeszteni, és animációt kellett csinálni. Az utóbbiról még lesz szó, de akkor egy kis összeírás a tegnapomról, pontosabban kezdjük az előttről...
Visszaírt. Igen, vissza. Már aznap, amikor elküldtem neki az üzenetet. Szó szerint idézem: ez igazábol a valodi énem
Hát igazság szerint nem tudom azt az érzést leírni, ami akkor bennem kavargott... Tehetetlenség, csalódottság, szomorúság, felismerés, érthetetlenség... Minden egyszerre. Nem értettem semmit, és talán még most sem vagyok képes felfogni. Amit végül nagy nehezen válaszoltam, az ez volt: Bocs, én azt hittem, hogy ilyen jó fej vagy, amit mutattál, de úgy tűnik, csalódnom kellett.:)
Válasz már nem jött, de nem is bánom. A végén lévő smiley amolyan erőltetett, csalódott vigyor volt részemről, de azt, hogy ő mire értette... Másnap, pontosabban tegnap kicsit abbahagyta, azaz egy cseppet lenyugodott. Csak néha sikított fel a Pista szócskával, ami számomra mindig a levelet juttatta eszembe. Erős voltam, de valahol mélyen fájt is az a szörnyű igazság, hogy már egyáltalán nem vesznek komolyan Gulyás Henrik óta. Mindenkit szívatnak, és most már én is sebezhetővé váltam. Kellett valami, amivel azzá tettek. Eddig is próbálkozott egy gyerek azzal, hogy emos vagyok, de az még elment a fülem mellett, mert tudtam, hogy ez az érvagdosós dolog hülyeség, és nem igaz. De már tudnak valódi dolgokkal bántani, ami miatt ma reggel is egy kérdőjel lebegett a fejem felett. Van lehetőségem az iskolaváltásra. Szüleim egyetértenek azzal, hogy ide nem az én fajtám jár. Ide az Iphone-s, menő, plázacicák, és flegmawokosztcsőh deszkások járnak. Erre nekem nincs szükségem, de mégis... Ma reggel még nem olyan biztosan bólintottam apámnak az: ,,Akkor jövőre másik iskola?" kérdésére. Aztán történt valami. Elindult az egy éve már kedvenc számom, a Linkin Park - Castle Of Glass. Egész eddig nem tudtam, hogy pontosan miről szól, de ma reggel megértettem, és egy biztos választ adott: Elmegyek innen. Már csak egy hónapot kell lehúznom itt, és megyek a megváltásba. Ötödik iskolám lesz, de szükségem van rá. Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen fanatikus mondatot fogok mondani, de a Linkin Park utat mutatott.
Ennek tudatával éltem túl a mai napot is, ahogy folytatódott a csesztetésem. Nehéz volt, de túléltem. És tudom, hogy Kazuma sem fog hiányozni! Egy napra volt szükségem, hogy kiszeressek belőle. Egy napra. Ezzel bebizonyosodott, hogy nem is voltam igazából szerelmes. Tehát eddig csak egyszer voltam. Huhú!:)
Úgyhogy bármennyire nem látszik, de nem vagyok olyan szomorú, és bár nagyon nehezek a napjaim, valahogy túlélem, mindet!^^ Köszönöm, hogy olvastok, és támogattok!♥
Egyébként tegnap beoltottak. Akkor semmit sem éreztem, de ma nagyon fáj és zsibbad, és még egy kis pukli is keletkezett ott.:c
Hehe!:D Ezt küldöm a mostani osztályomnak!^^
Lehet küldeni a tippeket, hogy vajon mit csinál Chester!XD
Erről az előző sulim búcsúbulija jut eszembe.:c Olyan kis aranyosan ugrál Mike!:3
Oreo! A megvilágosult Miharu
Szia:)! Örülök, hogy rájöttél merre szeretnél menni. Remélem a kövi sulid normális lesz. Szerencsére az én osztályom rendes, befogadó. Nálam is volt az a kaland amiről írtam neked, hogy 5 évig tetszett, de mégsem. Akkor nem tudtam milyen szerelmesnek lenni *-* :D Kitartást az osztályodhoz! Chester lehet, hogy a kedvenc számát játssza le fejben és arra bulizik:D
VálaszTörlésPuszi: Ria
Szia! Tegnap már nagyon kíváncsi voltam az új részre,ezért örülök hogy ugyan tegnap nem,de ma legalább írtál. Örülök hogy már nem sokáig kell ezt elviselned! Sok sikert a túléléshez!
VálaszTörlésJuli
Sziasztok!
VálaszTörlésKöszönöm szépen mind a kettőtöknek, meg azoknak is, akik nem reagálnak, de csendben figyelnek, és drukkolnak!^^ Remélem, hogy minden megoldódik, de jelenleg úgy néz ki, hogy igen.
Puszi: Miharu