13. ,,fejezet"

Hát szijjasztok!:D

 Blblblbl, de elegem van.XD (és most normálisan)

 Titeket már aláztak meg, csináltak belőled hülyét, és mondtak olyat, ami igaz, de pont ezért fáj? Velem már nap, mint nap ezt csinálják, és már rohadtul elegem van nekem is, hogy másról sem szól ez a nyomorult blog, csak az én hisztijeimről.>< De itt legalább kiélhetem magam, azzal a tudattal, hogy ezt emberek látják!:D Hahó!^^

 Szóval ja. Ma sem hagytak alább a cseszegetésemmel. Sőt! Ma a Román, (mostan ez lesz a neve) azzal jött nekem, hogy:

 - Úgy hallottam, elmész. Végre, egy degenerálttal kevesebb... 

 Igen. Ez volt az ,,igaz, de pont ezért fáj".><

 - És hova mész? - kérdezte Kazuma, ,,figyelmesen".

 - A városunkba...

 - Jj, biztosan abba a suliba, amibe Gulyás Henrik is jár! Lehet, hogy osztálytársak lesztek. - kiáltott fel Csaba, mire óriási röhögés tört ki. 

 Erre inkább nem mondtam semmit. A megalázkodás az én műfajom, visszaszólni meg nem tudok...

 Aztán... Írtam a füzetkémbe, egy haddnemondjammilyentémájú novellát.XD (ne nézzetek hülyének, volt rá okom is) Csaba minden áron ki akarta deríteni, mit írok, erét úgy kellett takargatnom. Aztán mikor nem figyeltem annyira, mögöttem elolvasott Kazuma egy szót:

 - Húzza...

 Itt felsikítottam, és majdnem bevertem a fejem a padba. Nos, igen. Eléggé megijedtem.

 - Biztos a terveit írja. Hogy holnap Kínaiba lesz szerelmes, aztán a Csabába...

 Ez azért volt megalázó, és rosszul eső, ám igaz, mert mikor odamentem, először totál megtetszett egy gyerek, mert olyan rohadt kék szeme van, hogy ahw!*o* Persze ez is kiderült.^^ Titoktartó vagyok, de a saját dolgaimmal nem vigyázok... Ez van.:/ És aztán fokozatosan megtetszett Kazuma is, ami Gulyás Henriknek hála kiderült. Azt nem gondoltam volna, hogy pont az Ő szájából fog ilyesmi elhangzani, de ezek után még arra sem kéne méltatnom, hogy ránézzek. De nem megy. Nem megy! Elegem van, nem megy! Egyszerűen annyira...Nem is az, hogy szimplán helyes, de ajj. Elegem van belőle is!>< Mindenkiből elegem van! Utálom az embereket! (kivétel a kedves olvasóimat. Nyuu!:3)

 So jah... Így tengetem szerény napjaimat a lehető legutáltabb iskolában, amit ki tudtam volna fogni! Legalább egy nyomorult barátnőm lenne itt... Ám ez egyenlőre felejtős.-_-

Snuff. Hiába is... Ez a legjobb Slipknot.

Néha ez a legjobb megoldás...

Ez a kép... Fucking creepy!

Oreo! Miharu

12. ,,fejezet"

Csokoládés csőtészta!^^

 Tegnap nem írtam, ezért elnézést kérek, különösebb oka nem volt, de ha m kéne beszámolnom róla, nem emlékeznék semmire, tehát sok mindenről nem maradtatok le.:D Kazuma, ha jól emlékszem megint beszólt, meg az egyik csaj, akinek most Vaddisznó lesz a neve, (régen nagyon szőrös volt elméletileg) nagyon nagynak érzi magát, hogy nem őt cseszegetik. Például, az egyik osztálytársam, (legyen neve Kínai, mert amúgy is az a kedvenc országa) megkínált ropival, és azt mondta, hogy megehetem, ha a ceruzáimat pálcikának használom, és úgy veszem fel. Erre Vaddisznó beszólt, hogy:
 - Mit csinálsz? Így nem tudsz imponálni Kazumának! - röhögött - Ne süllyedj le a Kínai szintjére!
 - Neked ahhoz mi közöd van, hogy mit csinálok? Annak a szintjére süllyedek le, akinek akarok! - feleltem. Jobb nem jutott eszembe.x)
 - Miharu! Csak egy a fontos! Vaddisznó szintjére ne süllyedj le! - mosolygott rám Kínai. Ez kedves volt.:)
 - Jaj, most megyek sírni, mert Miharu beoltott! - tettetett sértődöttséged. Csak kicsit cink.XD
 Ezt persze mind fizikán, csak a formalitás kedvéért!^^

 Egyébként, gondolom csodálkoztok, hogy miért most írok. Nos, reggel hatalmas dugó volt az egész városban, szinte lehetetlenség volt kijutni, ezért visszafordultunk. Ennek persze örülök, mert így legalább nem kell megírnom azt a töri dogát, amiből semmit sem tudok, mert hiányoztam.><

 Ha nagyon figyeltetek, azt is észrevehettétek, (de csak ha jó a koncentrációs, és megfigyelőkészségetek) hogy új fejléc lett!^^ Ez persze nem az én érdemem, én ilyet véletlenül sem tudnék gyártani.:D Itt találhatjátok a blogját annak a kedves ismerősömnek, ki eme fejlécért felelős: http://mysteries-egy-varos.blogspot.hu/ So nagyon szépen köszönöm, fantasztikus lett!*w*

Mostan viszont megyek, és írom az új vérengzős blogom.XD Elnézést a rövidke bejegyzésért, de látjátok, mostanság tök unalmas az életem.:D Ja! Még előtte válaszolok egy kérdésre: Miért volt ennyi iskola váltásom?
 Na, már most. Elsőben jártam egy osztályba, ami meg is szűnt, így mindenképp kellett váltani, így átkerültem egy másik helyre, már nyomban másodikban, és 3 évet húztam le ott. A tanárok elég unszimpatikusak voltak, akik mindenkit kibeszéltek a hátuk mögött, és beleavatkoztak mindenbe. Erre volt a nagyszerű beszélgetőkör is, ahol az nem volt lehetséges, hogy azt mondd; Velem semmi nem történt!^^ :P A diákok sem voltak túl szimpik, sokáig nem volt egy barátnőm sem, vagy ha volt, az az osztály menője volt, így én voltam a csicska. Tudjátok, hogy van ez...:D Naiv vagyok, könnyen kihasználható.
 5.-ben egy új iskolával kellett megismerkednem, ami maga volt a megváltás! Mindenki tűkön ülve várt, és már az első napokban fantasztikusan éreztem magam. Persze itt is voltak gondok, de némiképp sikerült jó irányba változnom, és ezzel életem legjobb 2 és fél évét töltöttem ott. És mikor végre... Végre sikerült egy intelligens, összetartó közösség tagjává válnom... Paff! Költözés! Mondanom sem kell, hogy rengeteget sírtam, és ezzel sikerült kihisztiznem még fél évet, amíg a mamáméknál tengettem életem. Fantasztikus volt, de egyben szomorú is... Nehéz volt a búcsú, és még most is nagyon ragaszkodom hozzájuk, és még így fél év után is úgy érzem, oda tartozom. Szomorú, nem szomorú, ez van. Ez az élet rendje, mindennek mennie kell tovább. De nemsokára kirándulok velük, már csak ezt, és a jövő hetet kell lehúznom!*w*

És itt a vérengzős blogom, minek a dizijét ugyanaz a szent ember csinálta, mint ezt a fejlécet: Bloody Revenge

Szörny RT!*w* Imádom a meséket!^^

Cause I'm only a crack in this castle of glass...

...

Oreo! Miharu

11. ,,fejezet"

Hali!^^

 Hehe!:D Csak most esik le, hogy maradt a fejezet kifejezés.>< Na, oké...

 Szóval... Mivel a hétvégéim elég sokszor, szinte mindig elég unalmasak, ezért úgy döntöttem, hogy bevezetek afféle rendszert. Na mármost. Nem kell félni, ez csak nektek lesz jobb!XD Egyébként is szeretek naplózni, úgyhogy, hogy ne maradjon ki semmi, lesz mindennap valami, vagy sem.XD

Tehát. Az én kis rendszerem így néz ki:

Hétfő: Napom, röviden a hétvégém

Kedd: Napom

Szerda: Napom

Csütörtök: Napom

Péntek: Napom

Szombat: Mese, vagy valami, ami történt.:D

Vasárnap: Pihi^^

 Remélem, nagyjából világos, és nem kell magyaráznom.:D Tehát, ez a bejegyzés innentől hivatalosan nem létezik.XD Természetesen a rendszerben lesznek megszakítások, vagy változtatások, ha történik valami érdekes. (kirándulás, utazás, szünet) Nyáron pedig még kevesebb bejegyzés várható, mert akkor tényleg csak itthon ülök/strand, amiben semmi izgalmas sincs az ég adta büdös világon, úgyhogy, ha bár nyáron nem is számíthattok rá, a tanácsadós oldalamon továbbra is elérhető leszek, úgyhogy ha gond van, tudjátok az e-mail címem!;)

 Aztán... Gondolkoztam, törtem azt a mogyorónyi agyam, és arra jutottam,. hogy lehet, hogy csinálok Miharu néven egy facebook felhasználót, amin innentől hirdetem a naplómat, és be is lehet majd jelölni. Ha szerintetek jó ötlet, akkor azt kommenbe jelezzétek!^^ (nem akarok lebukni az osztályom előtt)

 Még egy kis apróság: Az is eszembe jutott, hogy csinálhatnék youtube-ra, ilyen beszélgetős videokat, ahol nem magamról, hanem az életről pofáznék, de ez nem feltétlenül jó ötlet, úgyhogy szerintem ez felejtős.XD

 Utolsó dolog: Előző bejegyzésben nem kaptam aranyköpéseket, ennek oka az lehet, hogy nem voltak.XD Ha mégis, akkor azt még ide leírhatjátok, én pedig kiteszem majd az oldal oldalára. (ez hülyén hangzott)

 So mint látható, nagy terveim vannak a jövőre nézve, és azt, hogy miért? Igazából csak hobbi.:) Remélem ezzel viszont örömöt okozok az olvasóimnak!^^

Oreo! Miharu

10. ,,fejezet"

Heyho, népség!:3

 Immáron 10. ,,fejezethez" értünk, aminek egy jubileumi kiadásnak kéne lennie, de mégis hogyan tehetném azzá?:D A mai nap is csak a szokásos dolgok történtek, mint minden hétvégén. Felkeltem, hosszú cseszegetés után levittem a kutyát; ebben az a kedvencem, hogy összesen nyégyen nyomják az ,,Öltözzél már fel, és sétáltasd meg Luckyt" szöveget. Anyám, aki egyre idegesebben, apa, aki már az elején idegesen, a tesóm, aki csak utánozza őket, és a kutya, aki addig ugrál rajtam, amíg nem teljesítem a kívánságát. 

 Egy óráig kerestem a fülhallgatóm, majd elmentünk a boltba, Lucky felcsinálta tesóm víziló plüssét, szóval mondom, csak a megszokott szombat... De akkor mit tegyek, amitől különlegesebb lesz ez a bejegyzés, mint a többi? Hát, hát... Már régebben meg akartam csinálni azt, hogy kommenben kikérem a véleményetek, hogy szerintetek mik voltak eddig az én úgymond aranyköpéseim, (ha voltak) és azokat szíveskednék kiírni oldalra!^^ Lehet, hogy még elég korai, de nagyon érdekel.:) Szóval... Hozzászólásban tessék leírni, a számotokra gyöngyszemeimet, amiken elmosolyodtatok!^^ Izgulok!:3

 Tegnap pedig megígértem, hogy elmesélem nektek a búcsúbulit. Na, kezdjünk is neki.

 Reggel, mikor felkeltem, egy átlagos napnak indult, csak be volt szervezve a Halloween közeledtével egy party, meg előtte egy ilyen pályaválasztós kiállítás. A napra már nem is emlékszem, de az a munkakeresős cucc, az tök jó volt.:) A Veszprémi arénát körbe lehetett járni, és volt minden-féle cucc. Egy oldal lájkolásáért lehetett pörgetni egy szerencsekereket. Én egy strandlabdát nyertem!^^ Jó lenne tudni, meg van e még, hisz nyáron lehetne vele játszani, de emlékeim szerint, szétrágta a kutya. Na mindegy. Volt még egy ilyen szájdobos is, aki bár hangot nem adott ki normálisan, de szinte hallhattuk, ahogyan fröcsög a nyála a mikrofonba. Fantasztikus előadás volt, mondhatom. Mivel ugye említettem, hogy az arénában volt, volt a nézőtér, székekkel, (ki gondolta volna) ahova négyen felmentünk, Elli, Fanni, Lili és én, és Géza bácsinak üvöltöztünk, meg fel is hívtuk. Nem. Egyáltalán nem néztek hülyének, amiért a volt osztályfőnökünkre felhívjuk a figyelmet.:D De mégis kit zavar az?x) 

 Kiállítás után visszamentünk a suliba, ahol már előkészítették az osztálytermet a bulihoz. Fekete és narancssárga díszek a plafonon, töklámpás, néhány dunsztosüveg kifestve, gyertyával, szóval tiszta hangulatos volt.:) Mikor már mindenki bent volt, eleinte nem volt net, így Géza bácsi kitalálta, hogy beteszi nekünk folyamatos lejátszásra a Windows 7 egyik alapzenéjét, a  Mr.Scruff Kalimba (Ninja Tuna)-t. Jó bulinak ígérkezett. Még egy valódi disco is megirigyelte volna!:D Később, mikor már vagy 3x ismétlődött, persze sikerült megoldani a dolgot, és akkor tök vegyesen voltak számok. Volt, amit én írtam fel, (a többség bánatára) és voltak slágerek is. A volt, azaz no. 1-es szerelmem megtanított pokerezni, amit már régebben megígért. Akkor már kissé haragban voltunk, (sosem jártunk, előre leszögezem) de az ígéret szép szó...:)

 Aztán ,,pogóztunk" is, pontosabban ez valami rossz ninja filmnek felelt meg, amit produkáltunk Nikivel, így inkább lelassítva mutattuk be tánctudásunkat.:D  Igen, a mozgáskultúránk eléggé egyedi. De nem csak nekünk! Az egész volt osztályomnak!:D Lásd: Tavalyi farsang. (ha érdekel, erről is mesélek majd)

 Miután elvoltunk meg minden, leültettek középre egy székre, mögöttem Beni fogta a vállam, aztán... Bementek a szertárba, és hoztak nekem egy a nevemmel ellátott citromtortát!*w* Akik pedig nem sütöttek, azoktól egy fantasztikus könyvet kaptam, amibe valamennyien rajzoltak, vagy írtak valami szépet. Még mindig itt van az íróasztalomon!^^ Volt, akitől csokit is kaptam, de Dia például egy festett képet ajándékozott, amin bár fordítva van a Linkin Park jele, azért mégis csak a szándék a fontos!:)

 Ajándékozás után folytattuk a ,,pogózást", aztán beálltunk egy nagy körbe, mikor DJ Zsoltika beindította Fekete Pákó - Add Ide A Didi-jét, és rávettük Gézukát, hogy ő is csatlakozzon a táncunkhoz.XD Az én kezemet fogta, és még kán-kánozott is!:) Ahhoz képest, hogy róla beszélünk, meglepően jó a mozgáskészsége!:D

 Szóval így összességében. Megható volt, és utána míg hazafelé szomorú dalokat hallgattam a telefonomon, azon gondolkoztam, hogy még egy ilyen osztályom nem lesz, mint a 7.b volt.

Ennyit mára!^^ Holnap tán még írok, addig kérlek gépeljétek komiba, amiről az elején beszéltem, hátha mégis volt valami vicces szólásom.:D 

Ha az egyiknek Géza bát képzelem el, vicces!XD

Mostanában nagyon rákattantam erre a régi AC/DC szára!:3 No problem!^^

Szexy ez a borító!:3 Már várom, hogy megjelenjen!^^

Olyan szexy ez a kép is!XD (nem tett jót nekem látni, ahogy a kutyám szexerészi a vízilovat, esküszöm, ezek után még egy sajtos omlett is szexy lenne számomra)

U.i.: El ne felejtsem megemlíteni, még mielőtt kinyír, a buli Vivi ötlete volt!^w^

Oreo! Miharu

9. ,,fejezet"

Üdvözlégy!

 Össze vagyok zavarodva...

 Ma nem szólogattak be, csak azzal csesztetett az egyik gyerek, szokásához híven, hogy emos vagyok. Erre úgy döntöttem, hogy most már nem hagyom magam, így visszaszóltam:

 - Na, ne piszkálj, mert bemegyek a WC-be, és a kabalapengémmel felvágom az ereimet, és írok neked a véremmel egy búcsúlevelet!

 Itt abbahagyta. Annyit hadd mondjak el a gyerekről, ha később is lesz róla szó, hogy ugyan az a keresztneve, mint Kazumának, ezért a blogban őt Kazuma2 néven fogjátok megtalálni. 6.-os, de 8.-os lenne, és egy hónappal ez előtt elméletileg ki volt rúgva, és folyamatosan az osztály előtti kanapén ült. Amúgy jó arc, csak ő találta ki ezt az emozást... Mindegy.

 Mint már említettem, nem nagyon baszogattak, csak órán még megszólalt nekem Kazuma, Gulyás Dániellel kapcsolatban, mire ezt mondtam:

 - Amúgy, igen, a parasztos kaját szeretjük. Bent alszunk a spejzban, néha bekapunk éjszaka egy két szalonnát, a szobámban meg a veteményeskert található, ahol csak hagymát termesztünk.

 Erre felnevetett. Szóval úgy is mondhatjuk, hogy jó nap volt. De most egy gond van... Lehet, hogy még is maradnék. A tanárok sem akarják, hogy elmenjek, (nem dicsekvés, de én vagyok az egyik legjobb tanuló) és talán én sem. De ez azért így még sem okés. Teljesen egyedül vagyok, nincs itt egy barátnőm, és egy rohadt szót sem szólok egész nap, csak nagy ritkán. Elvonási tüneteim lesznek a dumálás hiányában.:D

 Na, mindegy, ne hisztizzünk.x) Fogadok, hogy ezt5 már kezditek unni, de nagyon aranyosan hozzászóltok, főként Ria Mix!:3

 Ma, volt jógánk. Tiszta jó, mert egy óra ,,alvással" megy el. Ez egy jó nap, de fogadok, hogy jövő hét utáni héten már más lesz az órarend. (minden 3. héten változtatják) Irodalmon meg befejeztük A kőszívű ember fiait. (a filmet) Eleinte semmit nem értettünk belőle, valakinek még mindig totál homály, (ki gondolta volna, egy ilyen antiintelligens osztályban) pedig már át is beszéltünk. Én értem, ők nem; szopacs.:D 

 Hm. Mit mondjak. Talán megint mesélnem kéne. Szeretek így mesélni vicces történeteket az életemből, mert legalább ez szórakoztató, nem úgy, mint az iskolai létem.XD Mesélek a volt ofőmről!:D

 Géza bácsinak hívták, és a kedvenc szava volt, hogy: Miért? Persze más aranyköpései is voltak, de ezt mindenre rá tudta vágni. Íme egy jó kis párbeszéd Tina, és ő közte:

 - Géza bácsi! Kimehetek WC-re?

 - Miért?

 - Mert hugyálnom kell.

 Szóval igen, tudtuk így baszogatni.XD Kedvenc beszélgetésem akkor folyt le vele, mikor elkísértem az egyik osztálytársamat kajálni. (én nem voltam ebédes)

 - Nincs több órátok?

 - Nincs.

 - Miért?

 - Nem tudom. *vigyorgás*

 - Hány órátok van?

 Én itt már görcsösen fogtam vissza magam, hogy el ne röhögjem magam, aztán végül is, sikeres volt a művelet. Egyébként én bírtam, aranyos volt.:) Matek, kémia, és infó tanár. Hát... Nem egy izgalmas személyiség, de pont ez benne a poén! A kinézete is alkalmazkodik a munkájához: hegyes orr, kocka fej, szemüveg, kissé pufók alkat, pedomacis tekintet. El tudjátok képzelni.:D Egyik infón például megkérdeztem tőle, hogy hozzám jön e, és igent mondott.XD Azóta is ezzel szórakozunk. Ő az én drága, Gézukám!^^ 

 Tudnék még róla mesélni, de akkor szerencsétlen úgy jönne le nektek, mint egy idióta, pedig amúgy tényleg kedves volt.:) Én voltam a kedvence, és mikor elmentem, kaptam tőle egy plüss egeret a közös képünkkel a pólóján, ami az állatkertben készült.:) Szerintem aranyos ajándék. Legközelebb a búcsúbuliról fogok mesélni, mert az nekem egy fantasztikus élmény volt, pontosabban a legjobb napom. (persze csak ha érdekel)

Beírtam csak úgy brahiból google képekbe, hogy Géza bácsi, és ezt adta ki:XD

Mike közelről.:D

De régi klipp ez már... (Papercut) Az óta már nincs ilyen elvetemült feje.:D

Menő Mike Manó!:3

Chester sem maradhat ki...:D

Amúgy Kazuma mostanában folyamatosan ezt énekelgeti.XD

Oreo! Miharu (Pista)

8. ,,fejezet"

Sziasztok!

 Tegnap megint lemaradt a bejegyzés, infóból képet kellett szerkeszteni, és animációt kellett csinálni. Az utóbbiról még lesz szó, de akkor egy kis összeírás a tegnapomról, pontosabban kezdjük az előttről...

 Visszaírt. Igen, vissza. Már aznap, amikor elküldtem neki az üzenetet. Szó szerint idézem: ez igazábol a valodi énem

 Hát igazság szerint nem tudom azt az érzést leírni, ami akkor bennem kavargott... Tehetetlenség, csalódottság, szomorúság, felismerés, érthetetlenség... Minden egyszerre. Nem értettem semmit, és talán még most sem vagyok képes felfogni. Amit végül nagy nehezen válaszoltam, az ez volt: Bocs, én azt hittem, hogy ilyen jó fej vagy, amit mutattál, de úgy tűnik, csalódnom kellett.:)

 Válasz már nem jött, de nem is bánom. A végén lévő smiley amolyan erőltetett, csalódott vigyor volt részemről, de azt, hogy ő mire értette... Másnap, pontosabban tegnap kicsit abbahagyta, azaz egy cseppet lenyugodott. Csak néha sikított fel a Pista szócskával, ami számomra mindig a levelet juttatta eszembe. Erős voltam, de valahol mélyen fájt is az a szörnyű igazság, hogy már egyáltalán nem vesznek komolyan Gulyás Henrik óta. Mindenkit szívatnak, és most már én is sebezhetővé váltam. Kellett valami, amivel azzá tettek. Eddig is próbálkozott egy gyerek azzal, hogy emos vagyok, de az még elment a fülem mellett, mert tudtam, hogy ez az érvagdosós dolog hülyeség, és nem igaz. De már tudnak valódi dolgokkal bántani, ami miatt ma reggel is egy kérdőjel lebegett a fejem felett. Van lehetőségem az iskolaváltásra. Szüleim egyetértenek azzal, hogy ide nem az én fajtám jár. Ide az Iphone-s, menő, plázacicák, és flegmawokosztcsőh deszkások járnak. Erre nekem nincs szükségem, de mégis... Ma reggel még nem olyan biztosan bólintottam apámnak az: ,,Akkor jövőre másik iskola?" kérdésére. Aztán történt valami. Elindult az egy éve már kedvenc számom, a Linkin Park - Castle Of Glass. Egész eddig nem tudtam, hogy pontosan miről szól, de ma reggel megértettem, és egy biztos választ adott: Elmegyek innen. Már csak egy hónapot kell lehúznom itt, és megyek a megváltásba. Ötödik iskolám lesz, de szükségem van rá. Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen fanatikus mondatot fogok mondani, de a Linkin Park utat mutatott. 

 Ennek tudatával éltem túl a mai napot is, ahogy folytatódott a csesztetésem. Nehéz volt, de túléltem. És tudom, hogy Kazuma sem fog hiányozni! Egy napra volt szükségem, hogy kiszeressek belőle. Egy napra. Ezzel bebizonyosodott, hogy nem is voltam igazából szerelmes. Tehát eddig csak egyszer voltam. Huhú!:)

 Úgyhogy bármennyire nem látszik, de nem vagyok olyan szomorú, és bár nagyon nehezek a napjaim, valahogy túlélem, mindet!^^ Köszönöm, hogy olvastok, és támogattok!♥

Egyébként tegnap beoltottak. Akkor semmit sem éreztem, de ma nagyon fáj és zsibbad, és még egy kis pukli is keletkezett ott.:c

Hehe!:D Ezt küldöm a mostani osztályomnak!^^

Lehet küldeni a tippeket, hogy vajon mit csinál Chester!XD

Erről az előző sulim búcsúbulija jut eszembe.:c Olyan kis aranyosan ugrál Mike!:3

Oreo! A megvilágosult Miharu

7. ,,fejezet"

Oké...                                                         Mély levegő...                                                          És...

Sziasztok!

 Azt tudni kell rólam, hogy én imádok beszélni, (főként magamról) ám az utóbbi időben, az iskolaváltás óta nem nagyon szoktam. Régebben például videokkal szórakoztattam magam, és a volt osztálytársaimat, amikben elmondtam a napom, még akkor is, ha totál unalmas volt, és az ég adta büdös világon semmi nem történt. Azóta persze leszoktam erről a szokásomról, és most felcseréltem erre a nyilvános naplóra. Hű, hol is kezdjem... 

 A mai napom egyszerűen felbecsülhetetlenül, de fantasztikusan szar volt. Még a tegnapinál is szarabb! Nem. Nem hogy ennél sokkal rosszabbra, de még jóra is számítottam! Nem vicc! Reggel az volt az első gondolatom, (szívverés tempója az egekben, mint annak idején) hogy Kazuma biztosan kedvesen fog köszönni, hogy majd meg fog védeni a többi felhasználó készítőtől, de neeem... Természetesen nem így történt. Azóta változtak a dolgok, hála, ennek a fantasztikus Henrik gyereknek! Hálásan köszönöm!^^ Egyem a zuzátok...-_- Még egy fontos dolog, amit jó, ha tudtok: Régebben volt egy kis vitám a lányokkal, és egyedül Kazuma állt mellettem, és meg is védett. Ekkor még persze nem tetszett. Ugyan. Most kellett beleszerelmesednem a hülye fejébe, mikor is nem hogy véd, hanem ő szekál a legjobban!!! A mai nap folyamán több százszor hallottam a ,,gúnynevem" a szájából, ami régen még viccesnek indult. Pista. Ma folyamatosan a nevetség tárgyává tett, hogy fogjam be a szám, meg elült mellőlem órán, (alapjáraton mellettem ül) hogy imádom a jó, parasztos kaját, (ami igaz is, de azért ezt nem kéne így kihangsúlyozni) és még csak megszólalni sem hagyott! Már majdnem bőgtem. Konkrétan olyan szinten kirohanhatnékom volt óra közben, hogy már majdnem megkértem a tanárt, hogy hadd mehessek ki ,,WC"-re. De inkább nem szólaltam meg. Mert ha azt tettem volna, tuti abban a pillanatban kitört volna belőlem a sírás, így inkább görcsösen tartottam vissza a könnyeimet, és suli után... Az autóban... Rám jött. Szegény anya, nem győzte kideríteni, mi bajom van, így inkább csak a fülembe dugtam Linkin Park-Robot boy című mesterművét, és mélyeket lélegezve megnyugodtam. Anyának is csak annyit mondtam végül, hogy csak elkezdett piszkálni, és mivel eddig ilyen nem volt, nem esett túl kellemesen. A többiektől már megszoktam, de pont Kazuma... Felemelő érzés. 

 Mikor hazaértem, ráírtam, hogy ne piszkáljon, mert ez elég rosszul esik, és eddig tök jó fej volt velem. Még nem látta, ennek megfelelően nem is válaszolt. Izgulok. Remélem, holnap nem fogja bevetni, mint újabb basztatást. Mellesleg azzal szívatják, hogy együtt vagyunk, és ezt röhögve tagadja. Nem is a tagadással van a gond. De hogy ezt úgy teszi, mint a világ leggusztustalanabb, legcikibb dolga lenne, hogy valaki, pontosabban ő, velem jár. Áldásomat a lányokra is, tényleg. Utálom az itteni fajtársaimat. UTÁLOM!

 Úgyhogy most itt ülök a szobámban, írok, és közben Linkin Parkot hallgatok. Ezzel szoktam kiadni magamból, amit kell. Ne is haragudjatok rám a hisztis bejegyzéseim miatt, de ez nekem felemelő érzés. A napom fénypontja, úgy, mint tegnap volt a LP új száma.

Itt van az új szám, a Robot boy-t, pedig oldalt megtalálhatjátok. Hangulatomhoz illik, az tuti.

Képeket most nem rakok fel, mert nincs kedvem. Bocsássatok meg.

Oreo! Miharu